Ez eddig sehogy sem állt össze. A Running attitude című magazin szerint a testmagasság (cm) - 100 > testsúly (kg) képletet kell alkalmazni a sérülésveszély nélküli maximális testsúly kiszámítására. Eddig a 82 kilómmal felfelé lógtam ki ebből, meg is éreztem a lábamban. El is határoztam, hogy a félmaratoni felkészülés előtt ledolgozom 80 alá. Karácsonykor. Mission impossible.

Szóval elő a Running attitude-öt, az októberi szám éppen a súlytartással és fogyással foglalkozik. Nagyon hasznos infókat szedtem ki belőle:

1. A futás magában csak akkor fogyaszt, ha mindennap legalább egy órát futunk. Na ez nem én vagyok.

2. A futás csak kalóriaszegény étrenddel kiegészítve fogyaszt, de csak akkor, ha a heti egyszeri hosszú futás mellett alkalmanként legalább 45 percet futunk. Ez oké lenne, de enni szeretek, főleg a vacsi fontos a családdal.

3. A cukrok és zsírok mellett a fő ellenség az alkohol, ami a dehidratáló hatása mellett baromira hizlal. Aszongya a hülye franciája, hogy egy lityi bor 28 kockacukornak felel meg. Püten, én minden este beverek egy pohár vöröset, mert vérszaporító, antioxidáns, plusz jól is esik.

Mindent egybevetve a nagykönyv szerint esélytelen vagyok a fogyásra, de valami csoda folytán napok óta 79 kiló körül mutat a mérleg. Nagyon furcsa, mert mindent ugyanúgy csinálok, mint eddig, 5-7, vagy 10 K egyszerre, viszonylag könnyű ételek, sok hal (nyers is), sok saláta, tészták, extraszűz olívaolaj, remek francia, olasz és spanyol vörösborok. A hosszú élet titka. Mindenesetre örülök neki, ez a kis fogyás nagymértékben motivál, a karácsonynak is úgy megyek neki, hogy a szám szélén figyeg majd a "jaj Klárikám, köszönöm nem kérek"...

Mindjárt karácsony. Ha kocafutónak keresünk ajándékot, kössük fel a gatyánkat, és olvassuk el az alábbi posztot.

Mi a jó ajándék egy kocafutónak? E kérdés megválaszolásához szemügyre kell vennünk ezen emberfajta lelki alkatát. A kocafutó igazi futónak szereti képzelni magát, kemény sportolónak, aki csak a körülmények (család, munka, időjárás) összejátszása miatt hagyja ki a mai edzést, lelkében repülnek a kilométerek. Ezért olyan ajándékkal kedveskedjünk neki, amely erősíti benne ezt az érzést. Pénztárcánktól függően vehetünk egy hasznos kis apróságot, vagy hi-tech kütyüt, egy a lényeg: legyen exkluzív, adja meg a futók közé tartozás érzését. Álalános szabályként ne vegyünk neki technikai ruhákat, mert az maga szereti megvenni. egyetlen kivétel van, lásd a középkategóriás ajándékötleteknél.

Low budget

Vehetünk neki egy pólót, de semmiképen sem valami ismert márkás terméket, Adidast, de legfőképpen nem Pumát. Az divatmajmoknak való, a kemény futók ilyet nem hordanak. Legyen mondjuk egy Saucony póló, abban bárhol jelenjen is meg, bennfentesnek érzi majd magát, összekacsinthat a többi futóval, és élvezheti a tudatlan külsősök értetlenül bamba pillantásait.

Ha magányos országúti hosszútávfutóról van szó, ajándékozd meg egy RoadID-vel, hogy ha kipurcanna az út szélén, a becsületes megtaláló tudja, hogy kit kell értesíteni. Ha életzben marad, csak elájul, akkor is jó szolgálatot tehet, mert a vércsoporttól kezdve a penicillinallergiáig szinte bármit fel lehet rajta tüntetni. Ja és menő a cucc, aludni is azzal fog.

Ha gyors megoldás kell, elég kiugorni a Decathlonba, ott sok okos apróságot találhatsz, például kulacstartó övet (félmaratontól felfelé, mert rövidebb távnál inkább gáz), csukló- vagy karszütyőt (telefon vagy mp3-lejátszó számára). Ezt a személytelenebb megoldást inkább akkor ajánlom ha a kocafutó nem túl közeli hozzátartozónk.

Kiváló ötlet lehet továbbá egy jégzselészett a gyógyszertárból. A kocafutó rendszeresen megsérül, és a jegeléssel egybekötött tévézés igen férfias esti program.

Ha már van neki mp3-lejátszója, vegyél neki futóknak kifejlesztett headsetet, az nem esik ki a füléből. Ha nincs, lásd a high-end szekciót.

Modest stuff

Vigyázzunk, ebben a szegmensben a legkönnyebb baromságot venni! Semmiképp se vegyünk neki a futás elméletéről meg nagy futóegyéniségekről szóló könyvet, mert az nem menő, és csak frusztrálja.

Itt nyílik tér a személyre szabott cuckók számára. Technikai póló, melegítő, vagy sapka a nevével, vagy valami állat vicces felirattal, amit szinte bárhol rá lehet nyomatni. Fantáziátlanoknak "Fuss, Forest, fuss", jobbaknak "If you want to run with the big dogs, you can't train with the puppies" szlogent, igazi egyéniségeknek pedig a "Szaladjunk, hadd lobogjon..." feliratot javaslom. Ez utóbbi szikrázóan intelligens és lenyűgözően frappáns.

A középkategória zászlóshajója a fejlámpa. Az elfoglalt kocafutónak gyakran csak este nyílik lehetősége edzeni, korán sötétedő őszi-téli estéken egy ilyen lámpával bátran nekivághat a tájnak. Tájékozatlanoknak megjegyzem, hogy itt a Petzl márka a coolest shit.

Ha versenyzőnk vidéki, illetve a falusi romantika megszállottja, akár életet is menthet a Dazer kutyariasztó. Ezzel a kis kütyüvel mérettől függetlenül elriaszthatjuk a postás-, illetve futólábak után áhítozó, utcán vagy réten szabadon kolbászoló dögöket.

High-end

Ha pénz nem számít, akkor most érkezett el a kocafutó elkényeztetésének ideje. Itt találhatók a nagyot ütő holmik. Ha például GPS-es térképet készítő hipermobilt akarsz neki adni, vegyél egy IPhone-t, arra jól letöltheti a mapmyrun mobil verzióját ingyen. Figyelem! Érdemes Tájékozódni, mert nem csak Mac mániások léteznek, akik odaadnák a fél veséjüket egy ilyenért, hanem van ellensznob tábor is. Őket vérig sértheted egy IPhone-nal.

Ha az embered ellensznpb, vagy buzi nagy krumplinak találod az IPhone-t (az is), akkor rafináltabb készülék kell. Ez a Samsung F110. Ez elvileg egy személyi edzéstervező, telefon, szívritmusmérő és mp3-lejátszó egyben. Nagyon menő, fuck the USA, Korea rulez.

Ha a kocafutónk Nike-rajongó, ugyanezt megkaphatjuk a Nike+ rendszertől. Ez annyiban több, hogy egy csipet tehet a csukájába, ami mindenfélét mér, és ha összeköti egy IPoddal, akkor a megfelelő időpontban benyomja neki a powermuzsikát. Kicsit parasztvakításnak tűnik.

Ha kocafutónk szeret zenét hallgatni, tökéletes ajándék lehet egy mp3-lejátszó. Kicsi legyen, nagykapacitású, és ne essen ki a füléből a headset.

Ha ez alapján sem találsz a kocafutódnak ajándékot, akkor béna vagy.

 Ágyban fekszem Anginával, és nem azért mert becsajoztam volna... :) A menetrendszerű influenzával járó kényszerpihenő alatt további adalékokkal szolgálok az ebédidei futás hatékonyságának kérdéséhez. Ezúttal a táplálkozás lesz terítéken(!). Most nem beszélek arról, hogy általában egészségesen, kiegyensúlyozottan, sok zöldséget, blablablablabla. Hanem a futás előtti reggeli a témám.

Ha reggel azonnal futok, akkor általában valami szénhidrátban gazdag reggelit nyomok a fejembe, mondjuk édes kalácsot (brioche, petit pains au lait) tejjel vagy kakaóval, némi rozskenyeret narancslével, ilyesmi. Amit soha nem eszem ilyenkor, az a rántotta, kolbász (egyszer azt ettem a cityjogging előtt, és egy órán át élveztem a felkéredzkedő ízeket). A húsféléket általában kerülöm, nem tudom miért, olyan megérzésféle. A fenti összeállítással egyből lehet menni futni, nem látja visszont az ember. Ha viszont délben megyek kocogni, akkor más a képlet. Ilyenkor a tízórain van a hangsúly, mert ha az kimarad, akkor éhesen kell futnom, ami katasztrofális hatással van a teljesítményemre és a morálomra egyaránt. Ezért reggelire bekapok valami müzli- vagy kukoricapehely-félét (kolbászt nem :)), majd tízóraira jön egy kis sütiféle kávéval, vagy egy szenya. Ezzel kibírom délig, sőt még egy kis power is marad az izmaimban. Ami a kávét illeti, az ugyan dehidratál (lásd Balázs kommentjét), de jól esik, és amúgy meg vedelem a vizet, úgyhogy egál, csatacsata, hármat rá. Mindenesetre kávét legkésőbb a futás előtt másfél-két órával iszom, utána már nem.

Ezt adják össze.

Van egy elméletem, ami az enyém. A nevemhez fűződik, tehát az én elméletem. Részleges válasz Orsoja kérdése, miszerint mitől könnyebb felfutni az emelkedőre mint más napokon. És megint a Trailt hozom elő. Vigyázat! Az elmélet teljességgel tudománytalan!

Az elméletem szerint (ami az enyém) a mi kocafutó szintünkön a szervezetünk (tüdőnk, érrendszerünk, izmaink, ízületeink) hozzá van szokva egy bizonyos terheléshez, amit ritkán lépünk túl. Az én esetemben ez 5-10 km futásnak (erdei vagy betonyos) felel meg, hetente átlagosan két alkalommal. Mivel még nem kezdtem el a félmaratonra való felkészülést, szisztematikus teljesítményjavító vagy kardioedzésről nem beszélhetünk. Namármost, ha egy-egy verseny alkalmával vagy a távot (állóképesség), vagy a tempót növeljük, esetleg nehezebb terepen futunk (kardio, mint a Trail esetében), akkor stressznek tesszük ki a szervezetünket. A szokásos terhelés túllépésével testünk mozgósítja tartalékait, elégeti a cukor- és zsírtartalékokat, endorfint és adrenalint termel a "túlélés" érdekében.

Az elméletem szerint (ami a nevemhez fűződik) az emberi test egy bizonyos ideig emlékszik ezekre a stresszekre és az azokra adott válaszra. Amikor tehát Orsoja felfutott az emelkedőn, akkor beindult ez az immunreakcióhoz hasonlítható mechanizmus, mindenféle kémai és biológiai folyamatok zajlottak le a testében, amelyek eredményeképp úgy felfutott a dombra, mint a kínai ruhaexport a kilencvenes években. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Orsoja mentális állapotát sem, aki számára a Trail 2, illetve 1,5 km-es emelkedői után a szokásos domb nehézségei valószínűleg meglehetősen relativizálódtak.

Persze nagyon bonyolult dolgok zajlanak le a szervezetünkben, nyilván a fenti gyermekded elméletnél sokkal összetettebb a megoldás, de egynek azért nem rossz. Legalább okoskodhattam. Vagy hülyéskedhettem. Nagyfaterom szerint ugyanis nem mindegy, hogy valaki okosan hülyéskedik, vagy hülyén okoskodik.

A mai ebédidős futás közben, miután meglepetten néztem vissza az emelkedőre (ami persze fentről nézve lejtő), ismét felmerült bennem a kérdés: ma mért ment ilyen könnyedén, és máskor mért köpöm ki a tüdőmet? Számomra ez rejtély, de szeretném megfejteni. Annyit tudok biztosan, hogy az edzésmennyiség ugyan sokat nyom a latban, de nem minden. Ma például úgy indultam neki, hogy a Trail óta nem futottam egy falatot sem, mégis ripsz-ropsz fent voltam a csúcson, máskor meg rendszeres edzés mellett is csak vonszolom magam. Szóval mi itt a titok? Nézzük, milyen tényezők jöhetnek szóba azon kívül, hogy milyen rendszeresen edzek, mikor és mennyit futottam utoljára.

Hát megjött a tél, nincs gond az öltözködéssel. Vagy ki se megyek, vagy csak bundabugyiban. A trail óta nem mostam le a szutykot a cipőmről, ugyanis a Tomi a múltkor a kocsmában berakta a bogarat a fülembe, hogy a hóban futás pucolja le a legjobban a cipőt. Minek akkor a csap fölött görnyedni, meg kihúzni a gyufát az asszonynál, amiért összacsapkodtam a csempét. Sima ügy, vártam tehát, minden nap figyelve a meteót. A hétvégén leesett az első hó, én meg tegnap elindultam cipőt pucolni. A merschi bicikliutat választottam, mert az szántóföldek mellett halad el, és ott jó mély a hó. A hó ugyan mély volt, le is jött a cucc, de olyan metsző jeges szél volt, hogy levitte a fejemet. Nyárig nem is megyek arra még egyszer. Ja és egyszer eltévedtem, és befutottam egy tanyára, ahol a traktoros faszi furán nézett. Kicsit nehezítette a menetet az is, hogy a betonra ráfagyott a hó és itt-ott kicsit korcsolyázni kellett. A cipő mindenesetre jól vizsgázott, nem tanyáztam egyszer sem, és a lábam sem fázott. Amúgy az ilyen futásokra vinni kellene fényképezőgépet, mert csudás dolgokat látni. Lorentzweilerben pl. elfutottam egy Susana nevű fekete csüngőhasú sertés mellett, rendkívül bájos teremtés volt. A nevét onnan tudom, hogy az ól falán egy disznó alakú vésett fatáblán fel volt tüntetve, a születési idejével együtt. Azt sajnos futtomban nem sikerült kiolvasnom, mert túl kicsivel írták. Végül 12,6 km-t nyomtam, átlagosan 5:31 kilométerekkel. Zsír.

Mostantól koncentrálhatunk a félmaratonra. A terv, hogy 2009. március 19-23. között családostul elmegyünk Lisszabonba egy hosszú hétvégére, ahol vasárnap lefutom a félmaratont. Eredetileg nem az én ötletem volt, de nagyon megtetszett, és Katáék is fellelkesültek az utazás lehetőségétől.

A félmaraton éppen kétszer olyan hosszú, mint amit eddig futottam, szóval rendesen fel kell készülni rá. Szétnéztem a neten edzéstervek után, találtam mindenféle okosságot, de indegyik egy kicsit túl bonyolultnak tűnik az én napi(heti)rendemhez képest. Vajon tényleg szükség van 12 héten át heti négy edzésre, hegyi-, fartlek-, résztávos és hosszú futásokra? Vagy elég szépen lassan növelni a távot, és márciusra elérni a 21K-t? Majd meglátjuk. Egyelőre az a benyomásom, hogy ez a sokféle edzés elsősorban az időeredmény javítását szolgálja, és hogy "paraszti" módszerekkel és fel lehet készülni. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha összeszedem a sokféle edzéstervet, és összegyúrom-átalakítom őket a saját józan belátásom szerint. Esetleg közben is módosítom a lustaságrohamaimnak megfelelően. Ez lesz a legjobb.

A nem létező edzéstervem főbb vonalai:

- Előre meg tudom tippelni, hogy max heti 3 edzést tudok megengedni magamnak, ebből egy hosszút.

- A résztávozást nem biztos hogy tartani fogom, de hegyi edzést, fartleket és hosszú távot futok majd.

- Hasizmozni fogok, meg sokat nyújtani, mert merevek a lábaim, mint C3PO-nak.

- Tanulmányozom a domborzati viszonyokat a mapmyrun segítségével, és kidolgozok valami tempótaktikát.

- Lehet, hogy beleveszem valahogy a pulzusszámlálást is, de még ki kell tapasztalni a kütyüt és ki kell találni az ideális pulzusszámokat.

- Esetleg kevesebb visszacsináltatom az orrműtétemet, hogy kevesebb levegőt kapjak. eleinte nehéz lesz, de ezzel le lehet nyomni akár a kenyaiakat is... :)

December végén kezdem. Töltött káposztával, 984358438 db zselés szaloncukorral és egy palack extra száraz pezsgővel a hasamban.

 Futás szempontjából is nagyon jó kis hely ez a Luxemburg, mindig akad valami érdekes esemény. Most például ez a Trail Uewersauer. Egy Heiderscheid nevű észak-luxemburgi faluban rendezik, 50 km. Na ezt nem futottuk le, viszont idén másodszorra indultunk az öcsitávon, a 10K ún. Sprint Trailen. Egész sokan összejöttünk, sőt, volt aki élete első 10K-jának választotta ezt a versenyt (Karesz és András). Azért az 50K-n is akadt magyar, Balázs a Schumanból, aki végigcsinálta az egészet. Le a kalappal. 

Már csak kettőt kell aludni, és megyünk a trailre! Vicces lesz, az indulók több mint 10%-a magyar. 10K, 250 m szintkülönbség, ami azért egy kocafutónak kihívás. A tavalyi eredményem 58:45 volt (gyér), ezen kéne javítani, meg persze vigyázni, nehogy túl sok koszorúeres nyugdíjas sprinteljen le a befutónál. A meteo szerint nem lesz olyan hideg, mint tavaly volt, amikor is befagyott az orrlyukam. Tegnap szaladtam egy kiskör-nagykört a Bambeschban (~8K), és elég biztatóan ment, mára meg holnapra már csak a vízvedelés meg a tésztazabálás marad. Tulajdonképpen aludni se lenne rossz, Michael Phelps szerint ez a jó sportteljesítmény titka, de Jadvigának pont most nő az egyik hátsó foga, és óránként felordítja az egész családot. Hétfőn írok beszámolót a versenyről, remélem képet is tudok majd feltenni.

Az az igazság, hogy eddig mindkét csukám füzőjét úgy hagytam, ahogy a boltból kijöttem vele. Persze ennek az oka a trehányság és a bennem lévő jelentős mértékű lustaság, de úgy gondoltam, hogy mindegy. No azért nem teljesen. Szétnéztem a neten, hogy mit találok futócipő-fűzés ügyben. Találtam egy oldalt, amely a cipőfűzés technikájával foglalkozik, ez képpel illusztrálva remekül leírja a különböző fűzési módokat. Emitt több videó szól a futócipő befűzéséről, de igazság szerint kicsit macerás ez az egész. A fűzés nagyon fontos, ezt egy 10K verseny után éreztem leginkább, amikor alig tudtam megmozdítani utána a jobb nagylábujjamat. Addig azt hittem, hogy viszonylag egyenletesen szorosra kell költni a cipőt, hogy mindenütt jól felfeküdjön. Na erről azóta letettem. Tapasztalataim szerint szinte mindegy, hogy hogy van fűzve a cipő, a lényeg a FELSŐ KÉT-HÁROM bújtatás. Én az alsó bújtatásokat lazán hagyom, a felső kettőt meghúzom, a tetejére pedig hegyifutó-csomót kötök. Ez eddig tökéletesen bevált.

Na ez a hegyifutó-csomó, vagy angolul lock-lacing (forrás: Ian's Shoelace Site) 

Elkezdődhetne már az idei tél, mert elegem van ebből a 8-11 fokos langyoskás időből. Ilyen időben csak betegséget lehet kapni, mert marha nehéz eldönteni, hogy miben fusson az ember. Alsó meleg réteg még nyilván nem kell, elég egy rövid vagy hosszú ujjú technikai póló. De fölé mit vegyek? A decathlonos futópulcsimat? És ha esik? Ha esik, akkor dzseki meg sapka kell, de akkor viszont nem szellőzik a fejem... Szóval jöhetne már egy kis tél, akkor legalább tudom, hogy bundát meg sálat kell venni. Ez a A Decathlon-kérdés érdekes amúgy, mert lehet, hogy az ott vásárolt ruhákkal van a baj, és azért van bennük diszkomfort-érzetem. Túlnyomórészt ottani Kalenji cuccaim vannak (kivéve persze a cipőt, meg egy Icepeak softshellt), de eddig jól muzsikáltak. Alapvetően hülyeségnek tartom a méregdrága márkás cuccokat az én szintemen, mert a Decathlonos holmik ugyanazt tudják, mint a nagy márkák. És árban ki tud versenyezni egy 9 eurós technikai pólóval, vagy egy 25 eurós könnyű téli futós cicanadrággal? Ez persze csak a ruhákra vonatkozik, futócipőt azért nem vennék ott...

Na végre megvettem ezt a cuccot, marhára készültem már rá. Elég jó kis holmi, megpróbálom összeszedni, hogy mi szól mellette, és mi szól ellene:

PRO:

- kafa dizájn, simán hordható utcára is, nem olyan rút, mint a Polárok

- elég erős a háttérvilágítás, simán rá tudok nézni éjjel a gyerekekre

- a menürendszere elég intuitív, kézikönyv nélkül is boldogultam

- kalibrálás után pontosan méri a sebességet és a távolságot (finn teknolodzsí)

- a foot pod eléggé elnyűhetetlennek tűnik, majd meglátjuk

KONTRA:

- rohadtul sérülékeny, karcolódik, érdemes beszerezni a Polywatch polírpasztát meg egy szett Durasec Cleartec fóliát a védelem végett

- a mellkasi egység folyton lecsúszik, lehet, hogy a széles hátam miatt... :)

- a neten szidják a vízállóság hiánya miatt, még nem teszteltem, de kicsit félek...