Ágyban fekszem Anginával, és nem azért mert becsajoztam volna... :) A menetrendszerű influenzával járó kényszerpihenő alatt további adalékokkal szolgálok az ebédidei futás hatékonyságának kérdéséhez. Ezúttal a táplálkozás lesz terítéken(!). Most nem beszélek arról, hogy általában egészségesen, kiegyensúlyozottan, sok zöldséget, blablablablabla. Hanem a futás előtti reggeli a témám.

Ha reggel azonnal futok, akkor általában valami szénhidrátban gazdag reggelit nyomok a fejembe, mondjuk édes kalácsot (brioche, petit pains au lait) tejjel vagy kakaóval, némi rozskenyeret narancslével, ilyesmi. Amit soha nem eszem ilyenkor, az a rántotta, kolbász (egyszer azt ettem a cityjogging előtt, és egy órán át élveztem a felkéredzkedő ízeket). A húsféléket általában kerülöm, nem tudom miért, olyan megérzésféle. A fenti összeállítással egyből lehet menni futni, nem látja visszont az ember. Ha viszont délben megyek kocogni, akkor más a képlet. Ilyenkor a tízórain van a hangsúly, mert ha az kimarad, akkor éhesen kell futnom, ami katasztrofális hatással van a teljesítményemre és a morálomra egyaránt. Ezért reggelire bekapok valami müzli- vagy kukoricapehely-félét (kolbászt nem :)), majd tízóraira jön egy kis sütiféle kávéval, vagy egy szenya. Ezzel kibírom délig, sőt még egy kis power is marad az izmaimban. Ami a kávét illeti, az ugyan dehidratál (lásd Balázs kommentjét), de jól esik, és amúgy meg vedelem a vizet, úgyhogy egál, csatacsata, hármat rá. Mindenesetre kávét legkésőbb a futás előtt másfél-két órával iszom, utána már nem.

Ezt adják össze.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.