Hát megjött a tél, nincs gond az öltözködéssel. Vagy ki se megyek, vagy csak bundabugyiban. A trail óta nem mostam le a szutykot a cipőmről, ugyanis a Tomi a múltkor a kocsmában berakta a bogarat a fülembe, hogy a hóban futás pucolja le a legjobban a cipőt. Minek akkor a csap fölött görnyedni, meg kihúzni a gyufát az asszonynál, amiért összacsapkodtam a csempét. Sima ügy, vártam tehát, minden nap figyelve a meteót. A hétvégén leesett az első hó, én meg tegnap elindultam cipőt pucolni. A merschi bicikliutat választottam, mert az szántóföldek mellett halad el, és ott jó mély a hó. A hó ugyan mély volt, le is jött a cucc, de olyan metsző jeges szél volt, hogy levitte a fejemet. Nyárig nem is megyek arra még egyszer. Ja és egyszer eltévedtem, és befutottam egy tanyára, ahol a traktoros faszi furán nézett. Kicsit nehezítette a menetet az is, hogy a betonra ráfagyott a hó és itt-ott kicsit korcsolyázni kellett. A cipő mindenesetre jól vizsgázott, nem tanyáztam egyszer sem, és a lábam sem fázott. Amúgy az ilyen futásokra vinni kellene fényképezőgépet, mert csudás dolgokat látni. Lorentzweilerben pl. elfutottam egy Susana nevű fekete csüngőhasú sertés mellett, rendkívül bájos teremtés volt. A nevét onnan tudom, hogy az ól falán egy disznó alakú vésett fatáblán fel volt tüntetve, a születési idejével együtt. Azt sajnos futtomban nem sikerült kiolvasnom, mert túl kicsivel írták. Végül 12,6 km-t nyomtam, átlagosan 5:31 kilométerekkel. Zsír.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.