A tél vége alaposan meg van szórva trail versenyekkel, ebben a hónapban ez volt a második. A helyszín Mersch, a szelvény alapján semmi komoly, gondoltam gyorsan, kb. 52 perc alatt letudom, aztán nyomás haza zuhanyozni. Aztán beleért a kezem a bilibe.

Itt megint mi voltunk a "kicsik", a középsősök félmaratont futottak, a nagycsoportosok pedig 40 km-t. Szerényen meghúzódtunk tehát a szálkás lábú camelbak-hátú ultragépek mellett. A pálya kijelölésekor az elsődleges szempont az volt, hogy jó nagyot szopjon az egyszeri kocafutó. kezdésnek meredek emelkedő, aztán egy lélegzetvételnyi enyhébb emelkedő. Csak hogy mindenki tudja, hogy hol a helye. A környék lélegzetelállítóan szép, de a jó trailfutónak a bámészkodás közben is mindig résen kell állnia, mert a helyi lovasklub is ezt az ösvényt használja, és több volt a lószar, mint Kambodzsában a taposóakna. A pálya tényleg gyönyörű, a hegyoldalban kanyargó ösvényről egy tavacskára látni, majd sűrű fenyőerdő illata könnyítette a légzést. A szelvény alapján kábé félútra vártam a durvább emelkedőket, de 4,5-nél még nem volt semmi. Aztán olyan meredély következett, hogy ott futni csak nagykarmú állatok képesek. Felsétáltunk tehát, de még az is olyan fárasztó volt, hogy a tetején a tüdőm kiköpődni készült. Visszatuszkoltam, és a többi levegőért kapkodó sorstárs mellett minden erőmet összeszedve "futni" kezdtem. Ez jó ötletnek bizonyult, mert lehagytam egy csomó embert -mint később kiderült, az utolsó előzésre alkalmas helyen. Mert onnantól 6 km-nél jött egy frissítőpont, majd a technikai szakasz. Innentől kb. 3 km-en át gyilkos pálya következett: keskeny, hullámvasút-szerű kanyargós ösvény, mohos sziklák és lépcsők, rejtőzködő gyökerek, balra szikla, jobbra szakadék, nagyon észnél kellett lenni. Ekkorra tértem magamhoz, és rátapadtam az előttem futó zöldpulcsis alakra, aki szabályosan beúzott a célba. A végén hosszú, dinamikus lejtő, majd rövid emelkedő a célig. A célba felszabadultan sprinteltem be, az sem érdekelt, hogy az óra már 55-öt mutat. És megint egy hülye bögrét adtak. Ez a mániájuk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.