Újévi fogadalom helyett szimbolikus tettre ragadtattam magam január elsején. Mivel a 30-i előszilveszteri buli után a szilveszter éjszakát a tollasbálban töltöttük, és csak éjfélkor ittam egy kis pezsgőt, reggel buzgott bennem a futhatnék. Odakint ideális -2 fok, szállingózó hó és egy teljesen új év várt. A reggelihez még lecsúszott egy kis pezsgő, hiszen az anyósommal is illett koccintani, aztán öltözködés és neki a Római-partnak. A parton lézengők társadalmi összetételét tekintve azt a következtetést vontam le, hogy ilyenkor csak az elszánt élsportolók, a kretén kocafutók és a lelkiismeretfurdalásos diszkólibák futnak. Az élsportolók ugye mindig ezt csinálják, miért pont Újév lenne kivétel, a kretén kocafutók szimbolikus tettet vélnek végrehajtani, a frusztrált diszkómacák meg az ereikben keringő Bacardit, édes pezsgőt és titokban bezabált töltött káposztát akarják elégetni. A motívum másodlagos, minndekinek lelkesen kívántam boldog új évet. A Rómain nagyon kellemes futni, végig látni a Dunát, elfut az ember a nyáron nyüzsgő kocsmák és hekksütők előtt. Én elfutottam a Rozgonyitól a vasúti összekötő hídig, majd visszafelé indultam.

VIGYÁZAT, POLITIKAI VÉLEMÉNY KÖVETKEZIK!
Itt alaposan meglepődtem az új lakóparkok számán. Különösen annak tudatában, hogy a Római-part üdülőövezet, elvileg lakóingatlan nem épülhet. Nem is épül, mert ezeket nyaralónak építik, de egyenként vagy 70 lakás van bennük. Persze itt csak a kőgazdagok tudják megfizetni a kérókat, tehát megfelelő lobbierővel is bírnak. Ezért születnek olyan tervek, hogy a gát kedvéért le kell szűkíteni a sétányt, meg hogy módosítani kell a terület kihasználását. Az én értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy meg fognak szűnni a hangulatos bódék és a nyáron zajos teraszok, mert kőgazdagék fülit sércse a lárma. Max 5 évet adok nekik. És a polgármesteri érvelés a gát mellett: az áértérben keletkező "értékeket" meg kell óvni. Még ha illegálisan cseszték is oda ezeket az értékeket. A műemléki jellegű csónakházban meg hajléktalanok alszanak, mert az nem érték. 

A vasúti összekötőtől elindultam az új Megyeri-híd irányába, gondoltam csinálok pár fotót a jeges ködben úszó építészeti csodáról (tényleg tetszik, nem fikázom!). Persze a fényképező aksija lemerült, egyetlen képre futotta a Nyárfás sörözőről, ahol a teraszt (tetővel) egy élő nyárfa köré építették, és ahol a legénybúcsúmon lealjasodtam. Fotó ugrott, nyomás tovább. Statisztika-üdülő, Monte Christo, kiváló helyek, csak mind be van fagyva. Kicsit távolabb egy újabb mementó, az étterem, ahol Kepes András a Desszert című műsort forgatta 1994-98 között.A nevére nem emlékszem. Valami bandaharc keretében leégett, azóta is romokban hever. Ez sem érték ugye. Nyomás tovább, egyre többen köszöngetnek, jó kis hely ez a kocogásra. A kerékpárút betonja kicsit kikezdte a bokámat, mert a téli csukámat hoztam, és nem a betonos Saucony-t. Szerencsére a beton csak a Pünkösdfürdő utcáig tart, onnan a töltés oldalában lehet futni. Amíg nem volt meg a Megyeri-híd (áldassék a neve), addig az apósom nyaranta kishajóval járt át hozzánk Káposztásmegyerről, ami itt köt ki. Most csak jég és hó.

Majdnem egészen az új hídig el lehetett futni, ott fordultam vissza, ahol a kerékpárút elkanyarodik Szentendre felé. Visszafelé ugyanaz az útvonal, nagyon kellemes fáradtság kezdett erőt venni rajtam, de így is kiváló időeredményt produkáltam a végére (10,85 km, átlag 5,17 km/h).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.