Az az igazság, hogy eddig mindkét csukám füzőjét úgy hagytam, ahogy a boltból kijöttem vele. Persze ennek az oka a trehányság és a bennem lévő jelentős mértékű lustaság, de úgy gondoltam, hogy mindegy. No azért nem teljesen. Szétnéztem a neten, hogy mit találok futócipő-fűzés ügyben. Találtam egy oldalt, amely a cipőfűzés technikájával foglalkozik, ez képpel illusztrálva remekül leírja a különböző fűzési módokat. Emitt több videó szól a futócipő befűzéséről, de igazság szerint kicsit macerás ez az egész. A fűzés nagyon fontos, ezt egy 10K verseny után éreztem leginkább, amikor alig tudtam megmozdítani utána a jobb nagylábujjamat. Addig azt hittem, hogy viszonylag egyenletesen szorosra kell költni a cipőt, hogy mindenütt jól felfeküdjön. Na erről azóta letettem. Tapasztalataim szerint szinte mindegy, hogy hogy van fűzve a cipő, a lényeg a FELSŐ KÉT-HÁROM bújtatás. Én az alsó bújtatásokat lazán hagyom, a felső kettőt meghúzom, a tetejére pedig hegyifutó-csomót kötök. Ez eddig tökéletesen bevált.

Na ez a hegyifutó-csomó, vagy angolul lock-lacing (forrás: Ian's Shoelace Site) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.