A mai ebédidős futás közben, miután meglepetten néztem vissza az emelkedőre (ami persze fentről nézve lejtő), ismét felmerült bennem a kérdés: ma mért ment ilyen könnyedén, és máskor mért köpöm ki a tüdőmet? Számomra ez rejtély, de szeretném megfejteni. Annyit tudok biztosan, hogy az edzésmennyiség ugyan sokat nyom a latban, de nem minden. Ma például úgy indultam neki, hogy a Trail óta nem futottam egy falatot sem, mégis ripsz-ropsz fent voltam a csúcson, máskor meg rendszeres edzés mellett is csak vonszolom magam. Szóval mi itt a titok? Nézzük, milyen tényezők jöhetnek szóba azon kívül, hogy milyen rendszeresen edzek, mikor és mennyit futottam utoljára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.