Fura idő volt, kifejezetten meleg (10 fok) és szemerkélt az eső. Ez arra volt alkalmas, hogy az erdei szakaszokon bokáig érő sárban tapicskoljunk, illetve a lejtőkön korcsolyázzunk. Később szerencsére elállt. Szóval a terep részben erdei (dagonyázás) részben aszfaltos út volt, ez utóbbi nekem jobban fekszik. Két nehezebb emelkedő volt a pályán, egy két kilométeres a közepén, meg egy másfeles a legvégén. Ez utóbbit többen az „aljas” jelzővel illették, mivel a célvonalig tartott. Külön nehezítésként - még az elején - el kellett futni egy sertéstenyésztő-telep mellett, ahol a sűrű trágyaszagban nehezebb volt futni, mint hollókat repülni tanítani a víz alatt. Kábé a felénél, a hosszú emelkedő után következett a frissítőpont (ravi), de ott nem mertem megállni, mert akkor nehéz lett volna újra rávenni magam a futásra. Ha meg nem állok, meg akkor mindig félrenyelem a vizet (vagy teát), és akkor tíz percen át azt köhögöm kifelé. Különben is azt mondják, hogy egyórás erőkifejtésnél még nem kell frissítés. A végén jött a második emelkedő, ami elég demoralizáló, mert sokkal jobban esett volna egy kicsit sprintelni a végén, mint hegyet mászni. Na de ez a verseny úgysem a komfortról szólt...

 

Szerencsére az idén nem fotóztak a célnál, mert tavaly nagyon rosszul néztem ki. Idén – hála a Bambesch-beli kínlódásoknak – majdnem három percet sikerült javítani a tavalyi eredményen.

 

A végén jó sokáig kellett sikálni a kútnál a cipőket, mire kilátszott az eredeti szövet. A vízálló csukák egyértelműen taroltak.

 

Végül külön riszpekt a kőkemény újoncoknak, Andrásnak és Karesznak, akik gyakorlatilag felkészülés nélkül estek neki ennek a kemény pályának. Még a benyelt ipari mennyiségű energiazselé sem homályosíthatja el hősiességüket.

 

Azért is jó egy ilyen verseny, mert felmerült néhány gyakorlati kérdés is a taktikával kapcsolatban. Tomi az emelkedőkön sétált, a lejtőkön rohant, ahogy a csövön kifért. Én végig kocogtam, de ki is purcantam a végére, és tovább tartott regenerálódni. Orsi az elejét nyomta meg, Ágiék egyenletesebb tempót mentek. Volt aki előtte kávézott, mások energiazseléztek, és közben kaptam be egy kis szőlőcukkert. Ezek a témák mind megérnek majd egy-egy külön posztot.

 

Ja, és fotó sajna nincs, mert a hivatalos képeken nem vagyunk rajta, mi meg nem fotóztunk...

 

A magyar csapat eredményei

 

 A verseny számokban: 10K 250m szintkülönbség, 101 résztvevő, legjobb idő: 00:37 (ez egy állat), legidősebb résztvevő: 60 éves (Réka apukája), nők aránya 33%