Németi Tomi a fülembe tette a bogarat: mi lenne, ha ősszel futnánk egy maratont? Mondjuk ő könyen beszél, mert egyrészt ő már futott egyet, másrészt meg saválló a gyerek. Én meg a Borsószem hercegkisasszony (Gréti kedvenc meséje), aki lépten-nyomon egy bolhafingtól lesérül. Ütőképes kis csapat leszünk...

Már ki is néztük a versenyt, az amszterdami maraton "személyében" október 18-án. Muháhá.

Mindenesetre a házfelújítás betett a versenyeknek, se a múlt szombati Beschlafra (12K, mondjuk zuhogott az eső, úgyhogy nem bánom) nem tudtam elmenni, és a május elsejei erdei félmaraton is valószínűleg kútba esik majd. Na majd az ING Luxembourg versenyen a félmaraton megadja az alaphangot.

Addig viszont össze kell barátkoznom az új cipővel, amit a lábelemzés alapján vettem. Mezítláb futtatott a faszi a futópapdon, és a felvétel lassításakor majdnem elsírtam magam. Aszongya ezt hívják túlzott borintásnak, más néven overpronation-nek. Nem is hittem, hogy ennyire be tud fordulni az ember bokája. Csoda, hogy csak a félmaraton előtt jött ki a probléma. A szaki tanácsa: új cipő. A régi csukám (Saucony Grid Phoenix) még teljesen jó, de túl könnyű és csak a sarka felé van stabilizálva. Versenyekre ajánlja. Edzéshez nehezebb, nagyobb, jobban stabilizált és nagyobb rezgéselnyelő képességgel bíró modell kell. Ajánlott is hármat, amelyek közül némi hezitálás után az ASICS Gel 3000-et választottam. Azóta futottam benne egy hármast, bemelegítésnek, meg egy tizenhármast, mert jól esett.. Szép fokozatos, mi? A csuka nagyon kényelmes, de tényleg bazi nehéz, átlagban 10-15 mp-vel lassabb kilométereket futok benne, mint a régiben. Mondjuk nem is fáj utána a lábam. Az első benyomás tehát jó, pár száz kilométer után kiderül, hogy barátok maradunk-e.

Szóval a következő nagy buli maraton lesz. Most az következik, hogy ha lesz egy kis időm, összeszedem a Runing Attitude magazinokat (minden számban van valami maratonos cikk) és kiművelem magam a témában, majd edzéstervet készítek. Rengeteg mindenre kell figyelni: a formaidőzítésre, a táplálkozásra, a sérülésekre, a szellemi felkészülésre, az öltözködésre, a cipőre, a súlytartásra, a pihenésre (muháhá, minden harmadik éjjel alszom). Addig szintentartás végett igyekszem tartani a félmaraton előtti tempót, hogy legyen mit növelni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.