A tegnapi ebédidei 10 k (sok és meredek emelkedővel) végleg betette a kaput. Dr. Internet segítségével hamar diagnosztizáltam magam és megállapítottam a terápiát is. A diagnózis: ínszalaggyulladás (előidézheti egyenetlen terepen való futás, sok emelkedős tréning plusz SZAR CIPŐ). Kezelés: RICE (rest-ice-compress-elevate) plusz a mindenre jó Aleve. Olyan az, mint a disznózsír.

Most pihenek egy hetet, aztán apránként újrakezdem. Szigorúan aszfalon és lapos terepen. Fuck the forest, fuck the hills. A végleges gyógyulás kedvéért be fogok szerezni valami talpbetétet is. Betettem a linkek közé azokat a szájtokat, ahol a leghasznosabb infókat találtam a futók sérüléseivel kapcsolatban.

Közben meg gondolkodhatok, hogy hol rontottam el. Meglegyintett a hirtelen teljesítménynövekedés, hogy simán el tudok futni olyan emelkedőkön, ahol régen kipurcantam. A korábbiakhoz képest sokat (februárban egy százast) és extrém terepen futottam (X-trail, Wantertrail). Szembe kell nézni a ténnyel, hogy túl öregen kezdtem és amúgy se vagyok egy acélember, inkább amolyan irodakukac-féle... És még én röhögtem ki az Andrást a sok sérülése miatt. Most megkaptam a pofámra. Addig szétgyúrom magam, hátha a 10 éve Finnországban szerzett vállsérülésem is kiújul... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.