A tegnapi erdei móka (12,7 km, 1:09) alatt volt időm gondolkozni ezen az ikszláb-kérdésen, aminek külön apropót szolgáltatott, hogy féltávnál megint fájni kezdett a bokám belül. Konklúzió: az Air Trail Pegasus megy az öcsémnek utcai használatra. Minden erőssége ellenére (vízálló, egyáltalán nem csúszik, még sárban sem, szép) túl kemény és keskeny, ezért kicsinálja az én harmatgyenge és érzékeny kis kocafutó lábamat. Elgondolkodtató, hogy a wiltzi 14,5 km, amit a Saucony Grid Phoenxben futottam végig, meg se kottyant a bokámnak. Csak persze rohadtul csúszott, ami nem meglepő egy városi betonos cipőtől. Mindenesetre a Cipődilemma című bejegyzés folytatásaként kiagyaltam, hogy milyen cipő kell nekem:

- alacsonyabb felépítésű,

- a talp anyaga valamivel lágyabb, jobb rezgéselnyelő képességgel,

- a sarok és a lábfej szélesebb,

- a sarok befelé billenése ellen a sarok belső része más anyagból van.

Ha tényleg igaz, hogy egyes márkák a modelltől független általános jellemzőkkel bírnak (pl. a talp lágysága tekintetében), akkor nekem biza egy Saucony trélcsuka kell. Méghozzá valószínűleg ez:

Saucony ProGrid Xodus

Csak még át kell nyomni a költségvetési bizottságon... :) Meg el kell jutnom valamilyen civilizált országba, ahol van Saucony bolt. Ez valószínűleg Madzsarisztán lesz, majd tavasszal. Remélem Kata olvassa ezt és meglep vele szülinapomra...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.