"Jaj, de fáj nekem a lábam..."
(Laár András)

Az a baj, hogy a próbavezetéshez hasonlóan nem lehet a futócipőket felpróbálni. Pedig azért egy-egy ilyen lábbeli sem olcsó, és ha ki kell hajítani, akkor fáj az ember szíve érte. Hogy miért kellene kihajítani? Azé. A hivatalos indoklás: trélcsukám fokozott használata egyre növekvő fájdalmat váltott ki a jobb lábszáram belső felületén, saját diagnózisom szerint ínhüvelygyulladást okozott.  (Dr. Dudor, a barom állat napi ajánlata szerint a megoldás amputáció). Tutira a cipőtől van, mert tegnap a Saucony betonos csukámban mentem futni, és a fájdalom mérséklődött. Emellett esténként jegelés (15 perc jégszselével, plusz lokálisan Voltaren, plusz napi 3 Aleve. Ez pár nap alatt helyredobja, tapasztalataim szerint holnap még egy óvatos kocogás is belefér (a másik cipőmben). Lapzárta után érkezett a hír, hogy mégis fáj, ezért úszni fogok. De mitől fájdult meg?

Szerintem a cipőtalp vizsgálatakor két tényezőt kell figyelembe venni: a talp keménységét és az oldalső stabilitást. A keménységgel kapcsolatban egy futósbolti eladó azt mondta nekem, hogy az egyes márkákra általában jellemző az egymáshoz viszonyított keménységük-lágyságuk. Állítása szerint a leglágyabb az Asics, a Saucony valahol középen van, az Adidas meg a Nike kicsit keményebbek. Mindenki válassza ki a neki valót. Hát ez a Nike Air Trail Pegasus bizony kicsit kemény. Stabilitás: a vásárláskor direkt megkérdeztem az oldalsó stabilitását, a boltos pedig esküdött az anyja életére, hogy ezt a modellt direkt ikszlábúaknak találták ki. Az ikszlábú cipőkön ugye a saroknál más, keményebb anyagból van a talp, hogy megakadályozza  a befelé való fordulást, amely a oldalsó nyíróerőt kelt a lábban, térdpanaszokat, Achilles-gyulladást meg a fentiek szerint ínhüvelygyulladást is okozhat. Szóval csak meg kell nézni, hogy a sarok más színű-e mint a talp többi része, és ha igen, akkor megveheted kedves ikszábú sorstársam. Hát ez sem stimmel, mert a Nike nagyon stabilnak tűnik. A stabilitás emellett a józan paraszti ész szerint a talp és a sarok szélességétől is függ. És itt találtam meg a bűnöst! A trélcsuka sarka jóval keskenyebb! Ha ezt a keskenységet kemény talppal ötvözzük, akkor kész a lábgyilkos. Előre meg honnan tudhattam volna, a boltban nagyon kényelmesnek tűnt. Plusz a kocafutóként nem is értek hozzá annyira.

Igazából az lenne a megoldás, ha a ki lehetne próbálni ezeket a cipőket. Sajnos erre csak egy mód van, ha megveszi az ember, mert a boltban való fel-le szaladgálás csak arra jó, hogy komplett hülyének nézzenek. 100-120 ajró meg kicsit sok tanulópénznek. Szerintem a gyártóknak a kocsikhoz, sőt, inkább a kontaktlencséhez hasonlóan általánosan meg kellene engedniük a cipőpróbát. Mondjuk egy héten belül visszacserélhetnék, ha nem jó. Hiszen ugyanúgy az egészségünk múlik rajta. No nem éppen a szemünk világa, mint a lencsénél, de azért a lábamra is szükségem lesz egy darabig. A kis profitjukba éppen beleférne, hiszen föld alatt tartott vak pakisztáni árva gyerekekkel varratják a cuccaikat...

Szóval a trélcsuka marad, inkább pihentetem egy kicsit. Mondjuk egy hónap múlva előveszem, és aztán is cserélgetni fogom a Saucony-val. Hátha beválik. Persze az is lehet, hogy a cserélgetés még nagyobb baromság, dehát valahonnan csak meg kell tanulni ezeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.