Helyszín: Bikal, Baranya megye
Táv: 9,36 km
Idő:1:05:22
Terep: kicsi beton, a többi tökig érő sár

A romantikus wellnessprogram mit sem ér egy kis kocafutás nélkül! Amíg Kata a holt-tengeri iszappakolás alatt szépült, én nekiindultam a falucska felfedezésének. A szállóban adtak egy térképet, amely szerint egy 3 és egy 5 km-es kerékpárral bejárható kör van a környéken. Hát akkor gyerünk! A kisebb körrel kezdek, kellemes falusi környezet, a kerítés mögött K9-es (kilenc fajta keveréke) kutyák, és egy igazi csoda: egy tacsikutya, aki képes velőscsonttal a szájában ugatni...

Amint letérek az útról, kis meglepetés vár. Tökig érő sár. Érzésem szerint ennél mélyebb nem is lehetne. Ez tévedés. Mindenesetre a kis kör kellemes bemelegítés, a kertekből sem szökött ki kutya, hogy kiszabja a gatyámat, ami azért komoly pozitívum. Miután kiérek a sárból, megtekinthetem az észak-baranyai sváb népi építészet csodáit, gyönyörű házak vannak itt, némelyik azért elég lepukkant. Az egyik masszőz szerint régen sok sváb és szláv család élt erre, mára kezd elnéptelenedni a környék.

A térkép szerint a nagy kör felvezet az ún. Cigány-hegyre, ahonnan szép kilátás nyílik a falura. Na essünk neki. Biztatóan indul, felfutok az említett emelkedőre, onnan a kilátás valóban megkapó, de hamarosan elfogy a betoncsík és kezdődik az extrém kaland. A sár egyre mélyebb, a földutat felszántották, ezért a szántóföld szélére szorulok, ahonnan villámgyoran öt kiló fölg tapad levakarhatatlanul a csukámra. Frankó. De mi a fenéért kellett felszántani a földutat? Rejtély. Futni egyre nehezebb, később lehetetlen. Gyaloglás, majd csúszkálva kapaszkodás lesz belőle. Az út szélén füstölgő zsarátnok, a hangulat egyre apokaliptikusabb. Kicsit feljebb kilőtt hüvelyt találok, tehát erre vadászok is járnak. Még csak az kéne, hogy seggbe lőjenek, újrna nkilódulok a futásnak. Az út járhatatlan, sőt véget ér, ezért át kell vágnom a szántóföldön, majd szerencsére megtalálom a faluba vezető ösvényt. Fellélegzem, már csak pocsolyák vannak, és a távolban feltűnnek a falu házai! Valahol eltévedhettem, mert a térkép szerinti 8 K helyett már kilencnél tartok. A vége 9,36, mocskosul eltévedtem, de minden jó, ha jó a vége, sikerül visszatalálnom a szállodába. Már csak a cipőt kell kivakarnom, majd holnap előszedem a jégkaparót a kocsiból.

Az időeredmény meglepő, tekintve, hogy túlnyomórészt gyalogolva csúszkáltam a sárban... A fizikai állapotom szintén kielégítő, a jobb bokám ugyan kicsit megfájdult, de ez betudható a cipőnek. A Nike Air Trail Pegazus kiválóan vizsgázott, a zoknim teljesen száraz maradt, de az oldalsó stabilitása nem túl jó, befelé billent a bokám. Hosszabb távon (de nem a sárban) maradunk a Saucony Grid-nél, ami szuperstabil, de sajna nem vízálló...

A slusszpoén: a fürdőház falán kifüggesztik a vendégek véleményét. Az egyik előttem járó így fogalmaz: "A kerékpárút állapota nem kielégítő..." Muháhá...

Sváb parasztház 

Rőzserakás a Cigány-hegyen

Kilátás Bikalra





Füstölgő zsarátnok az "út" mentén




Bokasúlyos edzés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.