... kitűnően sikerült! A "hosszú" jelző persze relatív, esetünkben 10k-ról van szó. Egyelőre. Találtam egy klassz útvonalat, ahol kábé 15% betonos felvezetés után festői erdei ösvényen lehet futni Bridelig. Dimbes-dombos, ami a kondíciómnak is jót tesz, mert odafelé többé-kevésbé végig emelkedik, visszafelé meg meg tudom nyomni a tempót. Az eredeti (edzésonline-ról szipkázott) edzéstervben keddenként emelkedős edzés szerepelt, én úgy döntöttem, hogy az emelkedőket beillesztem a rendes futásokba. Tehát hét közben két rövid futás, esetleg emelkedőkkel, hét végén pedig egy hosszú, mindenképpen emelkedőkkel. Jöv hétvégén lesz a mennyiségi ugrás, az első 13 km-es hosszú. Még sohasem futottam ennyit... A lábfájásom is jól alakul, már nem fáj, csak érzem egy kicsit. Immár tuti, hogy a cipő volt a ludas...

Alább lássátok, hogy mit hívok kemény edzésnek. A képem a példaképem, Mika Myllylä sífutó nyári edzése a mocsárban. 1997-ben az év sajtófotója volt Finnországban.

(fotó: Hannes Heikura)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.